Így hajózunk a világ körül
Exkluzív blogbejegyzés vérbeli hajós utasunk hajónaplójának részleteivel.
Hónapokig a tengeren? Még a hajózók legtapasztaltabb közönségének is kihívás.
111 éjszakát tölteni egy tengerjárón nem semmi, 274 – et pedig életünk legnagyobb élménye.
Ez utóbbit a Royal Caribbean hajótársaság Serenade of the Seas fedélzetén élhetik át a bátor vállalkozók. A 2023. decemberében induló hajó összesen 57 desztinációt érint és akár az út egészére, de bizonyos részeire is lehet foglalni. A „hajós utak hajós útja” 7 kontinens 65 országába szállítja a kalandokra vágyó utasokat és azt hiszem erről az élményről túlzás nélkül állíthatjuk, hogy életünk élménye lesz.
De mit is jelent hajózni?
Amikor a fedélzetre lépve megkeressük kabinunkat, majd elhelyezkedést követően kiülünk a deckre és behunyt szemmel hagyjuk, hogy a hajó rezgése átjárja testünket – lelkünket – szellemünket… na akkor megérkeztünk. Magunk mögött hagyjuk a szárazföldet és erre a néhány hónapra új otthonunk lesz: tengerek, óceánok hátán és a szél szárnyán élünk, együtt a természettel.
Ettől a pillanattól kezdve nincs is más dolgunk, mint engedni az utazás varázsának: luxuskörülmények között élvezni a pihenés minden részletét. A semmihez sem fogható napfelkeltéket, a szolgáltatások széles kínálatát, a mennyei ételeket, a tenger hullámait, a hajó életének mindennapjait, a világ leglenyűgözőbb városait és a természet csodáit.
Utasunknak, M. Erikának nem olyan régen része volt ebben a semmihez sem fogható élményben az MSC Magnifica fedélzetén és hajónaplójának köszönhetően most mi is átélhetjük, hogy mit is jelent több hónapot a tengeren utazva szemlélni a nagyvilágot. Álljon itt néhány sor a világ körüli utazás Dél-amerikai élményeiről:
Így hajózunk a világ körül
Exkluzív blogbejegyzés vérbeli hajós utasunk hajónaplójának részleteivel.
Hónapokig a tengeren? Még a hajózók legtapasztaltabb közönségének is kihívás.
111 éjszakát tölteni egy óceánjárón nem semmi, 274 – et pedig életünk legnagyobb élménye.
Ez utóbbit a Royal Caribbean hajótársaság Serenade of the Seas fedélzetén élhetik át a bátor vállalkozók. A 2023. decemberében induló hajó összesen 57 desztinációt érint és akár az út egészére, de bizonyos részeire is lehet foglalni. A „hajós utak hajós útja” 7 kontinens 65 országába szállítja a kalandokra vágyó utasokat és azt hiszem erről az élményről túlzás nélkül állíthatjuk, hogy életünk élménye lesz.
De mit is jelent hajózni?
Amikor a fedélzetre lépve megkeressük kabinunkat, majd elhelyezkedést követően kiülünk a deckre és behunyt szemmel hagyjuk, hogy a hajó rezgése átjárja testünket – lelkünket – szellemünket… na akkor megérkeztünk. Magunk mögött hagyjuk a szárazföldet és erre a néhány hónapra új otthonunk lesz: tengerek, óceánok hátán és a szél szárnyán élünk, együtt a természettel.
Ettől a pillanattól kezdve nincs is más dolgunk, mint engedni az utazás varázsának: luxuskörülmények között élvezni a pihenés minden részletét. A semmihez sem fogható napfelkeltéket, a szolgáltatások széles kínálatát, a mennyei ételeket, a tenger hullámait, a hajó életének mindennapjait, a világ leglenyűgözőbb városait és a természet csodáit.
Utasunknak, M. Erikának nem olyan régen része volt ebben a semmihez sem fogható élményben és hajónaplójának köszönhetően most mi is átélhetjük, hogy mit is jelent több hónapot a tengeren utazva szemlélni a nagyvilágot. Álljon itt néhány sor a világ körüli utazás Dél-amerikai élményeiről:
2020. január 20.
Elindultunk Salvadorból Rió felé.
2020. január 21-22.
Rio de Janeiro Krisztus szobra tárt karokkal várt a kikötőbe érkezéskor. Már a messzi távolból jól látható volt, ahogy kimagaslott a Corcovado nevű hegytetőn, illetve a Cukorsüvegre (Sugarloaf) tartó telekabinok is szorgalmasan haladtak a csúcs felé. Az öböl rengeteg kis szigetet ölel körül, melyek fehér homokos parttal szegélyezettek, így a látvány a víz felől is lenyűgözően csodálatos. Rio de Janeiro (Január folyója) – mivel a felfedezés idején épp január volt (a szerk.) – egy lüktető nagyváros, régi bérházakkal, illetve modernebb új épületekkel, vegyes érzelmekkel várt bennünket.
Az utcák sajnos koszosak, a házak rossz állapotúak, sok koldus fekszik a kapualjakban, viszont nem annyira félelmetes ahogyan állították, hogy vigyázzunk semmilyen érték ne legyen nálunk, mert megtámadhatnak miatta.
Buszos kirándulásunk alkalmával lassan araszolunk a dugóban, miközben betekintünk az emberek szürke hétköznapjaiba amint munkába igyekeznek.
Első utunk a híres tengerpartjukra a Copacabana-ra vezetett, mely nagy csalódás volt számunkra. Játunk már több tengerparton, hát ez sem volt szebb vagy jobb, mint bármelyik másik tengerpart, semmilyen szempontból.
A Krisztushoz vezető út viszont annál érdekesebb volt, mivel egy sikló vitt fel bennünket a dzsungelen keresztül a hegy tetejére, ahonnan remek kilátás nyílt az egész városra, illetve az öbölre. Innen jól látható volt minden, amit Rio de Janeiro adott a világnak. Fantasztikus élményben volt részünk és ezt az élményt csak a „Sugarloaf” meglátogatása tudta felülmúlni, mivel innen körpanorámás kilátás nyílik a teljes szigetcsoportra és a város minden részére egyaránt. Ez az a hely, amit egyszer mindenképpen látni kell.
Brazíliában úgy tartják, hogy a brazil ember nem tud létezni a zene és tánc, a finom kávé és természetesen a foci nélkül.
2020. január 23-24-én újra útra kelünk,
hogy két nap alatt elérjük következő úti célunkat, Buenos Aires-t. A hajón minden a brazil életérzésről szólt. A brazil esten fantasztikus táncosok, gyönyörű tollakkal dekorált ruhákban előadták nekünk a híres tánciskolájuk remekműveit. Mi is egész nap szambát tanultunk, még a tornaórákon is a latin-amerikai zenékre tornáztunk. Egyszóval szuper napunk volt.
2020. január 25-én megérkeztünk Buenos Aires-be.
Az országba vezető folyó, melyen behajóztunk, a Rio de la Plata (a pénz folyója) 220 méter széles, ezzel kivívta magának a világ legszélesebb folyója kinevezést. Az ember azt gondolná, hogy továbbra is az Atlanti – óceánon hajózik csak az a feltűnő, hogy nagyon szürke és piszkos egyszerre (akárcsak a pénz).
Argentína fővárosa a legnagyobb latin-amerikai város, lakóit „porteños”-nak, azaz „kikötői embereknek” hívják. Buenos Aires-t egyben a Dél-Amerika gyöngye névvel is büszkélkedhet, ez az a hely, ahol a tangó hozzátartozik a mindennapi intenzív kulturális élethez. A kikötő felől érkezve a város nagyon modern benyomást kelt a felhőkarcolóival, modern irodáival, a messzi távolban a belváros is megmutatkozik, régi templomok, bérházak, új, modern folyóparti villák, terek, parkok sorakoznak fel lassan a látóhatáron.
Buenos Aires utcái meglepően szélesek, pálmákkal szegélyezettek, régi bérházai felújítottak az újonnan épült házai pedig art deco és art nouveau stílusban épültek. Az elnöki palota épülete, a Casa Rosada, mely a francia és olasz renaissance stílus argentín egyvelege szerint épült, a város spanyol erőd oldalán áll. A ház mögött egy gigantikus argentín zászló lengedez és Kolumbusz Kristóf szobra büszkén tekint vissza a folyó felé.
A város kerületei olasz városokról lettek elnevezve hiszen a lakosság 60%-a olasz származású. Minden szép és tiszta. Két napos tartózkodásunk alatt bőven volt időnk megcsodálni a várost, a híres temetőt, ahol az embereket bebalzsamozva, kriptákban tárolják, majd végigsétálni a Calle Floridán, a híres sétálóutcán, illetve ellátogatni a régi kikötői városrészbe a Caminita la Boca utcába, ahol ütött kopott színes házak a régi bevándorlóknak adtak otthont, amikor 1751-ben megérkeztek. A hangulat olaszos, laza az emberek az utcán járják a tangót, a levegő tele van érzelemmel, szerelemmel.
És mivel nem búcsúzhatunk Argentínától egy finom stake nélkül, úgy döntöttünk, hogy megkoronázzuk a látogatásunkat egy igazi „tenderloin” stake-kel, így távozás előtt, majd a hajón élvezzük az argentín tangó estet a profi táncosokkal.
2020. január 27-én rengeteg zátonyra futott roncs mellett elhaladva megérkeztünk Montevideoba, Uruguay fővárosába.
Minden városnak megvan a maga történelme, Uruguaynak viszont „footballja” van. Itt így hangzik a szlogen. 😊 A város viszont felejthető. Teljesen európai stílusban épült pici város egy régi városrésszel (Ciudad Vieja) mely a Rio de la Plata és a belső öböl között helyezkedik el. Egy nemzeti múzeummal és egy katedrálissal rendelkezik és egy óriási bevásárlóközponttal, ahol nagyon magasak az árak. Dél-Amerikában itt vannak a legmagasabb (1200 USD) átlagfizetések, ezért minden drága. Pár óra alatt megnéztük és hajóztunk is tovább a következő kikötő felé.
2020. január 28.
Tengeri napunk van és ilyenkor szoktunk lustálkodni, illetve sportolni. A végtelen tenger nagyon megnyugtat, a hullámok hangja a lelkünket simogatja. Nagyon szép napkeltéket és naplementéket látunk és ha partközelben hajózunk a szelek szárnyán a madarak is velünk tartanak. Lassan megékezünk Patagóniába.
2020. január 29-én Argentína, Puerto Madryn kikötőjébe érkeztünk.
Ez már Patagónia, itt élnek a pingvinek és oroszlánfókák zavartalanul, hiszen ez a kikötő egy nemzeti park is egyben. Az idő napos volt, de már hűvös és szeles. Lassan elérjük a déli sarkkört.
2020. január 30-31.
Itt a január vége és egyben azt is elmondhatjuk, hogy egy hónap eltelt a 4 hónapos világ körüli utunkból. Lassan már a Tűzföldön vagyunk. Itt úgy tartják, hogy ez a világ vége.
2020. február 1-et írunk és megérkeztünk Ushuaia-ba a Tierra del Fuego, azaz a Tűzföld fővárosába, mely a Nagy Sziget (Isla Grande) legdélebbi pontján található.
A hely azért kapta a Tűzföld elnevezést, mert az 1800-as években, több száz élő vulkán volt rajta.
A várost körülölelő Cerro Martial illetve az Olivia-hegységek védelmet nyújtanak a délnyugati szelektől, melyek a Beagle Channel felől érkeznek. Bahia Ushuaia az öböl, mely partján fekszik a város, teljes védelmet élvez, hajónk biztonsággal horgonyozhat itt. Látogatásunk során egy katamaránnal végighajóztunk a Beagle-csatornán, mely a Tűzföld nemzeti parkja, ahol megcsodáltuk a kis szigetcsoportokat, melyek az öböl vízéből emelkedtek ki, élőhelyet biztosítva több álltnaka is közülük a kormorán kolóniáknak, pingvineknek és oroszlánfókáknak.
Ushuaia kicsit Norvégiához hasonlít, építészetileg is, illetve fekvése is. Fjordjaival csodálatos látványt nyújt az idelátogatóknak. Az Antarktisz innen csak 1000 km. Patagónia egy örök szerelem, ha elkap, soha nem enged el… Emlékül pedig a hatóságok megajándékoztak bennünket egy „End of the world” pecséttel az útlevelünkbe.
2020. február 3-án a Magellán átjárón keresztül haladva
egy napos hajókázásunk során általában kipihenjük az előző napok fáradalmait, hiszen a kirándulások alkalmával több órát is gyalogolunk. Ilyenkor jöhet a SPA, szauna, jakuzzi, masszázs és természetesen előtte torna, majd utána teadélután. A hajón a kiszolgálás, az ételek, italok is fenségesek akárcsak egy örök esküvőn vagy partin lennénk. Minden nap előadások vannak a színházban, táncesték a bárokban, csak bírjuk az iramot.
2020. február 4-ét írunk.
A következő napokban február 14-ig beutazzuk Chilét. A Csendes-óceán valóban csendesebb, mint az Atlanti, sőt, néha olyan akár egy tó, hiszen nem is fodrozódik. Mivel lassan haladunk az egyenlítő felé egyre kellemesebb, melegebb időnk van. Itt csodálatos a természet, jobbról és balról is hegyláncolatok, szűkebb fjordok, szigetek vesznek körül. Meglepetésben is volt részünk, mivel a kapitány úgy döntött, hogy megközelít egy gleccsert is a fjordok torkolatánál, hogy megnézhessük az olvadást.
Punta Arenas az első kikötő, ahol megpihenünk, majd Puerto Montt következik. Ezek a helyek főként a lazac exportra vannak szakosodva és kissé jelentéktelenek. Természetesen attól még vigyáznak arra, hogy az ide látogató jól érezze magát.
Punta Arenas a legdélebbi város a földön. Ide jöttek az aranyláz idején sokan szerencsét próbálni. Sajnos most éppen nagy valószínűséggel a rendszer elleni tüntetések miatt elég sok ház van kiégve borzalmas látványt nyújtva. A boltok, bankok ablakai betörve ezért be vannak falazva nagy fa panelokkal, illetve rácsok éktelenkednek mindenütt. Borzalmas látvány.
Puerto Montt ha nem is szép, de a közelben kb. 30 km-es távolságban van egy gyönyörű hely Puerto Varas! Egy taxit bérelve jutottunk el ide és el voltunk hűlve, hogy Chilében ilyen város is létezik. A Llanquihue-tó partjáról látható az Osorno vulkán, illetve a 2 600 m magas hegyek, melyek körül veszik azt. A hegycsúcs havas és a felhők puhán lebegnek körülötte. Nem tudtunk betelni ezzel a gyönyörűséggel és bármerre néztünk mindig ott volt előttünk. Érdekes módon, mivel itt most nyár van az emberek fürödtek az állítólag 16 fokos tóban és egyáltalán nem úgy tűnt, mintha fáznának. A tó körül művészek állították ki fantasztikus kötött, festett, batikolt illetve fémből hajlított remekműveiket.
Innen tovább autóztunk Frutillar városába, mely ugyancsak a tó partján helyezkedik el és ad otthont több német nyelvterületről ideköltöző bevándorlónak. A városon látszik a német precizitás, a házak fából épültek és zsindely borításúak. Minden kertben több színű rózsák és hortenziák virágoznak. Rengeteg a turista.
Lassan megérkezünk Valparaíso-ba, ahonnan busszal bementünk Santiago de Chile-be. Santiago de Chile, illetve Valparaíso is a kontrasztok városa. Az óváros, a street art, graffitti illetve naív művészet egyvelege, mely a házak romos állapotát igyekszik ezekkel a vidám falrajzokkal kiszínezni, hangulatossá varázsolni.
Nagy a szegénység. Vasárnap lévén a bolhapiac megnyitott, mindenki azt ad el, amire már nincs szüksége és megveszi azt, ami éppen kell neki. Az emberek nagyon rosszarcúak, ez az indián beütésből is ered, de nekünk, európaiaknak kicsit a sittesekre emlékeztetnek, mert tele vannak tetoválva.
Valparaíso domboldalán sokszínű faházak sorakoznak különleges látványt nyújtva az oda látogatóknak. Kicsit eklektikus a hatás, mivel van egy-két század eleji ház is közöttük, ami inkább San Francisco utcáit emlékezteti számunkra. Az utcák viszont keskenyek, sok helyre csak siklóval lehet felmenni annyira meredek. Az új városrész viszont rohamosan fejlődik, egyre több lakás épül, illetve sok az irodaház és hatalmas igényes bevásárlóközpontok is vannak már. Viña del Mar egy zöld tengerparti város Valparaíso mellett, ahol kifejezetten a turizmusra szakosodtak. Van itt casino, kiépített tengerparti sétány kávézókkal és múzeum is. Mi is meglátogattuk a Rapa Nui – A Világ Köldöke (Húsvét-sziget) állatvilágát és embereit bemutató múzeumot.
Arica már a Takla-Makán sivatagban helyezkedik el és nagyon poros 😊. Az idegenvezetőnk mondhatni, hogy úgy járt, mint a kukac a tormával, beleesett (ide született) és azt gondolta, hogy ennél jobb hely nincs is a világon! Fantasztikus találkozni ilyen emberrel, aki annyira elégedett a sorsával, hogy az leírhatatlan. Egyébként a hely, mint a sivatag általában száraz, meleg és fullasztó, szerencsére a tengeri friss levegő a magasabb domboldalon elviselhetővé teszi a sétánkat. Jézus szobra a kikötő felett tárt karokkal várja az ide látogatókat. A chileiek érdekes világnézetük szerint a túlvilági és földi élet egységére törekszenek, szoros szimbiózisban a természettel. A „Cosmovisión-t” egy háromszöggel magyarázzák melynek tetején áll Krisztus a jobb és bal oldalán a Nap, illetve a Hold, a talapzata a Pacsamama vagyis az Anyaföld, amely mindent megad, amire szükségünk van.
Nagy a szegénység, mégis boldogok az emberek.
2020. 02. 15 – 17.
Megérkeztünk Callao kikötőjébe Perúba. Callao Lima külvárosi része borzasztó látványt nyújt, kikötője igazi konténer, logisztikai és szállítmányozási iparközpont. A konténerváros mögött laknak a külvárosi részben maradt szegények, akik viszont nagyon boldogok. Szinte olyan az egész, mintha földrengés sújtotta volna a települést, a házaknak nincs teteje, omladoznak és kopott a vakolat rajtuk. Az utcákon viszont a gyerekek felfújható medencékben lubickolnak és mosolyogva integetnek nekünk, ahogy elhaladunk mellettük a busszal.
Lima 11 millió lakosával nagyon vegyes. Nagy távolságokat lehet bejárni taxival, hogy pár dolgot meglátogathassunk ezért fogadtunk is egy rendes taxist – Carlost -, hogy két nap alatt bejárjuk a fontosabb helyeket. Lima 43 kerületből áll. Régi belvárosi része a Parlamenttel és régi patinás terekkel, múzeumokkal, templomokkal melyeket igyekeznek karban tartani és büszkén bemutatni az oda látogatóknak. A Miraflores új városész torony épületekkel az óceán partján, illetve szállodákkal és irodaházakkal a pálmákkal szegélyezett sugárutakon. A közbiztonság viszont nagyon erős Lima utcáin, bármerre is jártunk mindenhol fegyveres rendőrök vigyáztak az odalátogatókra. Egyébként egyáltalán nem félelmetes az utcán sétálni, senki nem akart semmit leszaggatni rólunk vagy kitépni a fülbevalónk, ahogy előzőleg azt beharangozták nekünk.
Ma elhagyjuk Dél-Amerikát és 10 napos Csendes-óceáni hajókázás után, ahol érintjük a Bounty Bay-t a Pitcairn-szigeten, illetve kikötünk egy napra, február 21-én a Húsvét-szigeten.
2020. február 27-én megérkezünk Papeete
– Tahitire, ahonnan újból jelentkezünk…
Nekünk csak egy kérdésünk van: Mikor indulunk?
Welcome on Board – 7 hajótársaság 8 világ körüli hajóútja közül választhat a következő linken:
https://www.hajosutak.com/vilagkoruli-hajoutak/
Források:
Köszönjük M. Erika utasunknak, hogy önzetlenül rendelkezésünkre bocsátotta hajónaplóját, ezzel igazán hiteles képet adhattunk olvasóinknak.
A cikkben használt tartalom engedély nélküli másolása jogi következményeket von maga után.